A halliszt-feldolgozó iparban a „frissesség” a termék minőségét meghatározó kritikus tényező. A frissesség kulcsfontosságú mutatója az illékony bázikus nitrogén (VBN)-a lúgos nitrogéntartalmú anyagok kategóriája, mint például az ammónia és az aminok, amelyek a fehérjebomlás során keletkeznek. Ez azt jelenti, hogy az ammónia nem csupán környezetszennyező a feldolgozó üzemben; az alapanyag minőségének közvetlen mutatójaként szolgál.
1.Honnan származik a halliszt-feldolgozó üzemekben lévő ammónia?
Az ezekben a növényekben található ammónia két fő forrásból származik: magából a nyers hal bomlásából és a feldolgozás során bekövetkező magas hőmérsékletű-bomlásból. A halliszt fehérjében gazdag; enzimek és baktériumok hatására a fehérjék lebomlanak, így illékony nitrogéntartalmú anyagok, például ammónia és trimetil-amin keletkeznek. Következésképpen minél alacsonyabb a halliszt frissessége, annál magasabb a VBN-érték és annál nagyobb az ammóniakibocsátás. A GB/T 19164-2003. számú nemzeti szabvány a következő VBN-határokat írja elő: Speciális osztály: 110 mg/100g vagy annál kisebb; I. fokozat: 130 mg/100g vagy egyenlő; és II/III. fokozat: 150 mg/100g vagy annál kisebb. Minél frissebb az alapanyag, annál kisebb a feldolgozás során felszabaduló ammónia. A magas hőmérsékletű szakaszokban, mint a főzés, préselés és szárítás, a felgyorsult fehérjebomlás jelentős mennyiségű ammónia további felszabadulásához vezet. A kutatások azt mutatják, hogy a halliszt lebomlása során elsősorban ammónia, aminok és kéntartalmú vegyületek képződnek, ami az ammónia-érzékelők kiválasztásához vezet a halliszt frissességének ellenőrzéséhez.
2. Milyen veszélyeket jelent az ammónia a személyzetre és a termelésre?
A halliszt növények kipufogógázaiban lévő ammónia légúti irritációt és szemégést okozhat. Azokon a területeken, ahol az ammónia hajlamos felhalmozódni,{1}}mint például a feldolgozó zónák és a nyersanyagtárolás-hosszú-alacsony koncentrációjú expozíció krónikus károsodást okozhat a dolgozók légző- és idegrendszerében. Hogyan ellenőrzik az ammóniát?
(1) Hordozható ammóniadetektorok:
1) Szokásos biztonsági ellenőrzések és gyors hibaelhárítás: A személyzet magával viheti az eszközt, hogy séta{1}}ellenőrzést végezzen a termelési területeken, a nyersanyagraktárban és a csővezeték-szelepek csatlakozásainál; ha a mért értékek rendellenes emelkedése észlelhető, a szivárgás forrása gyorsan meghatározható. A környezeti biztonság biztosítására is használják olyan feladatok előtt, mint a berendezések karbantartása vagy a tartályok ellenőrzése.
2) Zárt térbe való belépés: A személyzet biztonságának biztosításában kritikus lépés a „belépési teszt” elvégzése egy hordozható detektorral, mielőtt tartályokba, csatornákba vagy pincékbe lépne, ahol felhalmozódhat az ammónia.
3) Vészhelyzeti intézkedés: Szivárgás gyanúja esetén a biztonsági személyzet azonnal a helyszínre hozhatja az eszközt, hogy gyorsan megállapítsa a szennyeződés mértékét és koncentrációját, alapot biztosítva a későbbi döntéshozatalhoz.
A modern halliszt-feldolgozó üzemek számára a rögzített ammóniadetektorok megbízhatóbb megoldást kínálnak. Online felügyeleti berendezések telepítésével a kulcsfontosságú helyeken-, mint például a termelési területeken, a nyersanyag raktárakban, a szárítózónákban és a hűtőkamrákban-, a létesítmények folyamatos 24-órás felügyeletet érhetnek el. Az adatok valós időben kerülnek továbbításra a központi vezérlőterembe, és integrálva vannak a kipufogó- és riasztórendszerekkel. Ha a koncentráció meghaladja a biztonsági határértékeket, a rendszer automatikusan aktiválja a vészszellőztetést és riasztást indít a személyzet és a berendezések védelme érdekében.
A rögzített ammóniadetektorok előnyei abban rejlenek, hogy képesek folyamatos, helyhez kötött és kiterjedt{0}}lefedettséget biztosítani. Ideálisak olyan helyekre történő telepítéshez, ahol ismert, tartós szivárgásveszély áll fenn (például kompresszorok és tárolótartályok területén), lehetővé téve az éjjel-nappali felügyeletet, valamint a riasztó- és szellőzőrendszerekkel való integrációt.
3. Észlelési tartomány:
A halliszt gyártó műhelyekben magas koncentrációjú ammónia keletkezik olyan folyamatok során, mint a főzés és a szárítás. A kipufogógáz forrásánál (különösen, ha a nyersanyagok frissek) az ammónia koncentrációja elérheti a 100-200 ppm-et vagy magasabbat. Az OSHA az ammóniára vonatkozó rövid távú expozíciós határértéket 35 ppm-ben, a 8-órás idővel súlyozott átlagos megengedett expozíciós határértéket pedig 50 ppm-ben határozza meg. A 0–100 ppm mérési tartománnyal rendelkező műszerek esetében a riasztási küszöbértékek általában 25 ppm (alacsony riasztás) és 50 ppm (magas riasztás) értékre vannak beállítva; ez azonnali figyelmeztetést biztosít a szintek túllépése esetén, és megfelel a biztonsági követelményeknek.
Fix ammóniadetektoraink folyamatos, valós idejű{0}}figyelést biztosítanak a légköri ammóniakoncentrációról. Azonnali hangos és vizuális riasztásokat indítanak el, ha a szintek túllépik a beállított határértékeket, és 4–20 mA-es és RS485 Modbus kimenettel rendelkeznek. Ezek az ammóniagáz-detektorok kapcsolódhatnak a vezérlőkhöz valós idejű adatátvitel és kipufogóventilátor érdekében, vagy adatokat továbbíthatnak a felhőbe vagy a DCS/PLC vezérlőrendszerbe.