Mindenekelőtt a műszer kiválasztásánál szükséges a robbanásbiztos minősítéssel rendelkező detektor kiválasztása. Egy ilyen műszer a szén-monoxid-gáz koncentrációját normálisan, pontosan és folyamatosan képes érzékelni a robbanásveszélyes keveréket tartalmazó környezetben, így biztosítva a helyszínen dolgozók személyes biztonságát.
A műszer kiválasztása után a beépítési pozíció is szükséges. Ha az észlelt gáz könnyebb a levegőnél, és a szivárgás után a gáz felfelé gyűlik össze, akkor az érzékelőt a tetőre kell felszerelni; ellenkezőleg, ha az észlelt gáz nehezebb a levegőnél, akkor a szivárgás után a gáz lefelé rakódik le, majd az érzékelő a földre kerül. A szén-monoxid valamivel könnyebb a levegőnél, és beépíthető ugyanabba a magasságba vagy a szivárgás forrásához.
A beszerelés után a műszernek víz- és esőállónak is kell lennie. Ha a szén-monoxid-érzékelőt víz éri, az az érzékelési hatást befolyásolja, és még a belső alkatrészek is megsérülnek, ami a műszer károsodását eredményezi. Általában nem kell figyelembe venni a beltéri vízbeáramlás problémáját. Nyílt környezetben az érzékelő esővízbe kerül. Ekkor az érzékelőt védőburkolattal kell ellátni, hogy az esővíz ne hatoljon be az érzékelő belsejébe.